4 hónap elteltével ismét itt vagyok. Itt, ahol az emberek ezt a fura, német szerű nyelvet beszélik. Az országban, amely az óráiról, pontosságáról, sajtjairól híres...mégsem Svájcot választottam! Hanem Fecót!

Mi is történt velem az elmúlt 4 hónapban?!

Otthoz kezdtem új életet? Ez hülyén hangzik, főleg azért, mert az az otthon, ami Magyarországon rám várt, számomra üres volt és hideg. Soha sem laktam abban a házban, ahol most édesanyám él a párjával és húgommal. Szokatlan környezet, új szokások, mégis "otthon". Már ha mondhatom azt, hogy egyáltalán van otthonom.

Decembertől egészen márciusig abból állt a kis életem, hogy Winterthur és Gödöllő között utazgattam. Csodálkozik valaki, hogy miért nincsen számomra olyan, hogy otthon? Pár hét Fecókámnál, pár hét pedig a családommal. Ingázás oda-vissza. 4 kemény hónap, tele szeretettel, fájdalommal, csalódással, kalandokkal, örömmel.

Sokan kérdezték már tőlem, "Ha egyszer már megjártad Svájccal, akkor miért csinálod még mindig ezt az egészet....?" "Hagyd a francba, annyi lehetőség van még..." "Maradj végre itthon..."

Az ok egyszerű. Nem Svájc tehet róla, hanem egy személy. Aki miatt még akkor is képes voltam igent mondani, amikor már minden remény, minden motiváció elszállt...aki miatt sok könnyes éjszakát virrasztottam, aki most az én életem!

Van egyáltalán nekem olyan, hogy életem? Több, mint fél éve abbahagytam vmit. Azóta sokmindent csináltam, mégis néha úgy érzem, hogy semmit. Most itt van valaki, aki a mindent jelenti nekem.

Tegnapelőtt pedig nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy otthon ismét félbehagytam alakuló életemet, és ezzel kezdetét veszi a >>