Amikor a váratlan és a csoda találkozik, akkor élem meg a legnagyobb meglepetést.
3 hónap alatt ilyen meglepetés nem ért még engem, mióta itt, Svájcban vagyok.

Pont most és pont ő! Aki érez engem és ért. Aki tudja, hogy mire vágyom, mit gondolok. Aki midig tud nekem meglepetéseket okozni, aki mindig ott van mellettem, amikor kell. Legyen az akár Budapet - Miskolc vagy éppen Miskolc - Winterthur távolság.

Bizonyítania nem kell soha, hiszen azt már számtalanszor megtette, mégis benne van a törődés, a vágy, hogy tudjam, mindig számíthatok rá!

Büszkén mutathatom be bárkinek, legyen az meleg, hetero, biszex, barát vagy ellenség...akkor és mindig ő az én legjobb barátom; PÍT!

Ha éppen Fecó bántott meg, vagy egyedül érzem magam, ő tesz ellene. Beszáll a kocsiba és megtesz értem több száz kilómétert, fél napig tartó utat azért, hogy pár óráig örömet tudjon okozni mindkettőnknek.
Mert érzem, és tudom is, hogy fontos vagyok neki és ez viszont is így van.
A legőszintébb mélységekig bármit meg tudunk beszélni, bármit át tudunk élni és azt élvezettel csinálni. Soha nem volt még ilyen ember az életemben, mint Pít.

Mikor megláttam az  autóját itt, Wintiben, nem is tudtam, hogy mit gondoljak. Nem hittem a szememnek, amikor kiszállt és rám mosolygott. Az utolsó lépteket már futva tettem meg felé és szinte a nyakába ugrottam, úgy öleltem át. Nagyon jó érzés volt végre magamhoz szorítani, annyi idő után.
Még ha csak pár óráig is, a legnagyobb meglepetést hozta el nekem, önmagát! Az ilyes fajta meglepetések hiányoztak az életemből, amit mástól nem kapok meg, az a szeretet, törődés és érdeklődés felém, amit ő tud adni, és ki is tudja mutatni...figyelmen kívül hagyva a környezetet...hiszen amikor mi együtt csinálunk vmit, akkor megszűnik minden, csak mi vagyunk...

Köszönöm neked, Pít! 

Bizony ám, ha akarjuk, ha nem, az élet nem áll meg. Mindig történnek velünk újabb és újabb események, amikre később vagy jó emlékezni, vagy nem.

Fecóval kapcsolatban annyit, hogy eléggé a szakítás szélén álltunk. Amikor 2 hétig szabin volt otthon, elhatároztam magamban, hogy lezárom.
Mégis a szerelem győzött. Megpróbáljuk újra. Fél évet már magunk mögött tudunk.
Milyen fura, hogy azok a problémák, amik a korábbi kapcsolataimnál merültek fel, most nem, vagy csak kis mértékben léteznek és vannak vele együtt is.
Más okok viszont annál inkább. Persze a kisebb-nagyobb gondok ellenére is szeretem és tudom, hogy ő is engem. Ez a fontos!

Konkrétan most nem merülök, hiszen hamarosan úgyis találkozom Veletek és akkor személyesen is mesélek mindenről, ugyanis >>>

Július 2.

11:23

Budapest - Keleti Pu.

Robi haza érkezik!!!

A bizonytalanság szaga...NEM TUDOM. Mennyire utálom, mennyire gyűlölöm ezt a kifejezést. Pláne, ha már azt veszem érszre, hogy én mondom.

Az utóbbi időben megváltoztam, ezt mindenki tudja, sajnos hátrányomra. Ennek eredményeképpen az apró örömök is csak ritkán csalnak mosolyt az arcomra. Néha-néha vannak pillanataim, amikor jól érzem magam, ma viszont nem az a nap van.

Folyamatosan keresem azokat a dolgokat, amikért érdemes lenne itt maradni, amik boldoggá tehetnek. Ezek azonban csak múló pillanatok, mégha élvezem is időközben.

Milyen fura, hogy a környezet mennyire képes befolyásolni az embert. Nehéz, ha nincs egy saját kis tered, valami, amit magadénak tudhatsz, amiről tudod, hogy az a tiéd. Így maradnak az emlékek. Sajna hajlamos vagyok az emlékekből erőt meríteni a jelenbe, ez pedig az exbarátaimon keresztül történik.
Most viszont érzem, hogy vmi másra lenne szükségem. Hogy mire? NEM TUDOM!
Fecónak már nem tépem a számat semmi miatt, hagyom, hadd....őőő ..őőő igazából már a taktikákhoz sincsen kedvem, csak vagyunk...
...útban az elhidegülés felé. Vagy esetleg???

Ez a zene most eléggé feldob, várom már a happy holiday-t!!!

Napi link ajánlat:

Befour - Happy holiday

Igaz, nem ismerjük egymást régóta, de tudom, ha döntesz vmiben, az olyan lesz, hogy neked jó. Ha haza jössz, nem kell a történtek miatt búslakodni. Egy fejezet végére értél, miután kezdetét veszi egy új. Erős vagy! De ezt te is tudod. Emlékezz, nekem mennyit segítettél. Kitartás!!

Waren, azaz kedves barátom, Peti üzenete.

Ma összejött minden. A munka, a párom...kész. Kiborultam. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a legnagyobb stresszben otthagyjam a munkámat és szarjak bele.
Ahhoz sem hiányzott sok, hogy összepakoljak és elhúzzam a csíkot haza szó nélkül. Ezt már egyszer eljátszottam Rolandnál. Fecóval nem tudnám megtenni.

Rossz a világ? Légy jó te magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! Nincs helyed ahol vagy? Hát csinálj, mert a te életed! Az életet álommmá kell átalakítani, az álmunkból pedig valóságot formálni! Ne feledd, minden fal egy ajtó, melynek a kulcsa nálad van! Élj, keresd a szépet és megtalálod, ami életet!

Idézet kedves Pít barátomtól, aki tegnap vígasztalt.

A tegnapi napom katasztrófa volt. A munkahelyen mindenki kiabált velem, kioktattak, gyorsaságra ösztönöztek, pedig már majd meghalok, annyira igyekszem. Inni, wc-re menni is alig van időm...

Megbeszéltem Fecóval, hogy nem írok le a blogba velünk kapcsolatos dolgokat, mert őt zavarja. Tehát vele kapcsolatban csak MSN-en ill. e-mailben. Na, igen. Volt egy komoly beszélgetésünk pár napja. Mégis minden folytatódik előről, a gondokra értem. Nagyon nehéz, itt sírok, egyedül vagyok. Nem tudok mit csinálni....haza megyek, nem bírom. Fecót elvesztettem, feladom, nem harcolok érte tovább.... :,-(

A főnök ma az irodájába hívott és közölte velem a rossz hírt: visszaküldték a papíromat, tehát nem kaptam meg a munkavállalási engedélyt.
Lassan 2 hónapja várok erre a papírra, mert ez azt jelentené, hogy:

- bérelhetek lakást

- hivatalosan dolgozom svájcban

- 3 hónap után nem kell feltétlen elhagynom az országot

- többet keresek

Ezzel tehát havi majd 40 000 (negyvenezer) forinttól esem el. Ami azért szép pénz lenne!

Így tehát marad a rizikó:

- egy ellenőrzés kapcsán azonnal kiutasíthatnak az országból

- kevesebbet keresek

- marad a "nyomor" az étterem feletti szálláson
 

Elérkezett végre az a nap is, amikor egy szál póló elég az utcára, sőt, még meleg is. Nagyon szép napsütéses idő van! Kedvem lenne menni vhová, de mégsem egyedül.

Most már nagyon a nyár van a fejemben, kezd igazi nyár feelingem lenni :-)
Kriszti, Pít, Waren! Elkezdem szervezni az utazást, megérdeklődöm, hogy pontosan mikor megyek szabira. Innentől már csak a lóvét kell perkálni és minden okés.

Jajj, de szép idő volt ma Wintiben. Kár, hogy itthon ültem a nap nagy részében...mégis volt okom rá.

Pít barátommal tervezünk egy nyaralást. Egész délután a megfelelő hely kiválasztásával foglalkoztam, míg Waren barátom adott egy ötletet. Görögország.
Olcsón meg lehet úszni, egy teljes hét a tengerparton, Thessalonikitől nem messze...elmondása szerint éjszakai élet van, szuper...mi kell még?! :-)

Idén nyáron irány Görögország!!!!

Épp most beszélek telefonon Pít barátommal. Ehhh, mennyire fel tudja dobni az embert, ha néha néha megcsörren a telefonja. Már hetek óta meg sem szólalt.

Fecó ma szabadnapos, írt nekem egy sms-t, hogy lelép Genfbe. Az okot persze nem írta meg, de kíváncsi lennék rá. Nem az a fajta ember, aki csak úgy egyedül kimozdul, pláne nem ilyen messzire, mint Genf.

Szóval Pítör barátom most hívott és próbált kicsi jó hangulatot csinálni nekem. Napok óta fáj a torkom, egy kis megfázásból erős köhögések lettek...legalábbis tegnap így aludtam el.
Gyógyszerem ugyebár nincsen, tehát kénytelen vagyok a saját képességeim ill. a természet egyéb adta lehetőségeit használni. Kamilla tea, citrom, foghagyma...

Fura, hogy amit egykor az életfilozófiámnak hittem, mennyire elszállt mostanra. Pít figyelmeztetett engem, hogy élni kell, bármi is legyen, bármikor.
Véleményem szerint ő engem egy olyan embernek ismert meg, akinek van elég életkedve, tudja, hogyan kell élni, szórakozni és mégis céltudatosnak, határozottnak lenni.

Most mégis ő figyelmeztetett engem mind erre! Amire szükségem is van! Hiszen,

Ha átéled az Életed minden egyes pillanatát, ha maximálisan élvezed az Élet adta örömöket, akkor esélyt kapsz arra, hogy felfogd a Valóságot, hogy te magad legyél az Élet.

Ivo egy régi ismerősöm, még Baselben találkoztunk egykor. Mikor otthon voltam, éjszakákba nyúló beszélgetéseket folytattunk MSN-en, ezért volt időnk megismerni egymást. Virtuálisan!

Most végre eljött egy szombat este, amikor találkoztunk is hosszú idő után. Korábban már Baselben is találkoztunk, de akkor nem igazán dumáltunk.
Utunk a T&M nevű meleg szórakozóhelyre vezetett, Zürichben.

Kicsi párom felajánlotta, hogy bevisz kocsival, gondolom, le akarta csekkolni, hogy kivel és hova megyek. :-) Hát nem aranyos?!

Nagy meglepődésemre nem sokan voltak, utólag kiderült, hogy White party volt egy másik helyen és az emberek ezért jöttek a T&M-be. (TÉundEM) :-)

Madonna és Justin Timberlake közös számára azonnal felugrottam a színpadra és rángattam magammal Ivot is táncolni...meg kell mondani, egész jó hangulatom volt. Mégis sokat gondoltam Fecókámra, pláne azért, mert retro party volt és ő imádja a régebbi zenéket.

Talán még Johnt is volt szerencsém látni, ebben viszont nem vagyok 100%-ig biztos. Mégis annak a travinak a mozgása, az arcformája annyira hasonlított, mégis kicsit torzabb volt...végülis mindegy. Aki olvasta az előző blogomat is, az tudja, hogy kiről van szó!

Lényeg a lényeg, jó éjszaka volt, bár sok pénzt elbasztam, mégis végre buliztam valamennyit!

Most keltem fel a kicsi párom mellől. Ő még az ágyban fekszik és arra vár, hogy az órája felébressze.

A munkahelyen tegnapelőtt kicsit összebalhéztunk. Mindketten beszóltunk egymásnak és ebből lettek a szóváltások. Tényleg, szinte nem is beszéltünk egymással 2 napig. Ilyen a stressz. Ráadásul Jimmy is baszogatott egész nap. Munka után nem bírtam tovább, felrohantam a szobámba és fél órán keresztül csak bőgtem. Nem bírtam abbahagyni. A fájdalom, az egyedüllét, a bántás....minden összejött és betelt a pohár.

Fel akartam hívni legkedvesebb barátomat, sajna nem értem el :( Később Fecó feljött és látta, h sírok. Erre annyit mondott, h zuhanyozzak le és menjek át hozzá.

Átjöttem, megbeszéltük. Ennyi! Most nagyjából okés minden, a szexet leszámítva. Sokszor nagyon rámozdulnék, de legtöbbször már visszafogom magam. Talán nem fogadta el teljesen, hogy egy másik sráccal van együtt (nem is talán, mert ő mondta). Kicsit mégis bűntetve érzem magam a szexuális életünket tekintve.

Aki ismer, az tudja, h nagy pasi faló vagyok, persze azért mértékkel és büszkeséggel magammal szemben! Szeretem a szexet, igen! Viszont sajnos ilyen téren a páromtól ezt nem kapom meg!

Egyik kedves barátom átküldte ma az új videóját! Meg kell mondanom, hogy nekem nagyon tetszik, büszke is vagyok rá.

A szám választás szuper, mert fiatalos, modern és kedvelt elektronikus zene. Az ötlet, hogy táncosokkal lépjen fel megint csak fantasztikus, és színpadi ruháról akkor ne is beszéljünk...büszke vagyok rá! Büszke vagyok rád, Kenny!

Tegnap szép napom volt, dolgoztam. Ma szép idő volt, kirándultam. A farkamat is kiráztam...egyedül.

Mifelénk ritka a szép, napsütéses idő, ha van is, akkor hamar beborul és esős lesz. Ma viszont nagyon szép idő volt, úgyhogy gondoltam, nem ülök itthon, elmegyek egyet sétálni egyedül. Egyedül, mert kis páromra várva egész nap, megjöttekor nem volt kedve semmihez. Immáron sokadszori csapó után sincs kedve kimozdulni velem. Hazajön és pihen a Lelkem. Utána felkel és dolgozik.

Szórakozni ugye Marc-kal ill. Luigival járok, sétálgatni egyedül szoktam. Mivel azonban egyedül nem szeretek semmit sem csinálni, lehet, hogy a faszrázáshoz is partnert kellene találnom??? Héééé valaki! Aki szeret néha szexelni, jó időben kimozdulni és szombaton táncolgatni, az jelentkezzen, köszönöm!

Lassan egy hónapja élek svájcban, hamarosan kézhez kapom a munkavállalási engedélyemet...sínen van minden.

Néha viszont talán túl sok időt töltünk Fecóval, hiszen együtt dolgozunk, és sokszor alszom nála is. Ennek okán lehet az is, hogy eléggé hullámvölgyes kapcsolatunk van. Sokszor vannak apróbb vitáink, többségében viszont jól megvagyunk. Bár jól esne néha egy egy meglepetés tőle, egy hirtelen ötlet, vmi őrültség, olyan dolog, amit eddig még nem csináltunk.

Tegnap szex közben kis nézeteltérés alakult ki köztünk. Miután a passzív szerep nem ment neki, ezért el is fáradt és  nem volt hangulata semmihez. Bennem viszont annál inkább tomboltak a hormonok, és már nem számított az sem, hogy ki a befogadóbb fél, egyszerűen csak szeretkezni akartam vele. Nagyon kívántam.

Végülis nehezen, de rá tudtam erőszakolni magam (viccesen kifejezve megerőszakoltattam magam) :-)

Hétfőn mindkettőnknek szabadnapja volt, így kimozdultunk egy kicsit Zürichbe, ahol Sechseläuten ünnepnap zajlott, ennek keretében is hóember égetés. Ezzel is jelképezve a tél végét. A képen már éppen elégett a hóember. A vicces zürich-iek még petárdákat is rejtettek a hóemberbe, így vmiféle 'május 1. hangulat' alakult ki bennem :)

Fecóval mi csak úgy neveztük, hogy a népírtás. A város apraja-nagyja ott volt, így aktuális lett volna egy atommal tenni a város túlnépesedése ellen :)))

Szombat este későn végeztem, mert rengeteg vendég volt az étteremben. Fecó és Jimmy megbeszélték, hogy abba az albán klubba megyünk, ahol én is voltam korábban Fecóval.
Mivel azonban én később végeztem, ezért később is kezdtem el készülődni. Mondtam Jimmynek, hogy menjenek nyugodtan, majd én megyek egyedül máshova.

Mire végeztem a zuhannyal, a smink, a frizura és egy szexi ruha is rám került... :-) ...addigra negyed egy volt. A házban épp akkor futottam össze Luigival, a főnök fiával, amikor indulni készültem. Mondta, hogy eljön velem...így történt hát, hogy ismét egy albán klubban kötöttünk ki.

Ez a hely egész más volt, mint a korábbi, ahol Fecóval voltam. Hatalmas terem, fények, szuper jó zene... :-) Nos hát ittunk, ittunk, iszogattunk...azt táncikáltunk, részegedtünk...egyszer csak Luiginak egy fura pillantására lettem figyelmes, amint éppen engem sasol. Tudom, hogy van benne valami, hiszen Fecó mesélt nekem a Luigival való, évekkel ezelőtti afférukról.

A lényeg az volt, hogy jól éreztem magam, még egy kevés albán táncot is tanultam, amit a többiekkel összekapaszkodva jártunk a szórakozóhelyen.

Másnap viszont jött a hidegzuhany, mikor elmeséltem Fecónak az egészet. Egész nap ideges volt, nem is nézett rám. Valahol sejtettem, hogy mi a baj, mégsem tudtam. Este küldött egy elég ütős sms-t, aminek nem gyengén féltékenység ihletése volt. Mikor elolvastam, mosolyogtam magamban, hiszen jól esik, hogy félt, hogy szeret és nem akar elveszíteni. Ritkán mutatja ki az érzéseit, ezért volt fontos nekem ez az sms, amit küldött.

Később persze átjöttem hozzá és tisztáztuk a dolgokat, tehát minden okés!

Most viszont nagyon kanos vagyok, itt fekszik mellettem és legszívesebben....ehhhhh :-))) Nem bírok magammal :-) Mióta is nem szexeltünk, úgy igazán... tényleg úgy isten igazábó!? Hmmm...inkább nem gondolkodom rajta :-(

Tegnap kis konfliktus alakult ki a munkahelyen, miattam. Az étterem egy családi vállalkozás, amibe néha besegít a család egy-egy tagja is. Ebben az esetben a főnök felesége vagy sógornője jön le segíteni és csinálják a hidegkonyhát.

Szerintetek, miből áll egy hidegkonyha? A válasz a nevében is benne van: hideg kaják
Vagyis: előétel, saláta, desszert

Tegnap rengetegen voltam az étteremben, én megint mosogattam. A desszertek pedig jöttek sorra és kb. a 3. után azt mondtam, hogy elég. Halomra áll a koszos tányér, edényeket is kell mosogatnom, mert nincs elég, a nő pedig ordibál nekem, hogy menjek csinálni desszertet, mert ő azt bizony nem csinál.

Azt tudni kell a családtagokról, hogy amikor ők lejönnek a konyhára dolgozni, akkor csak salátát hajlandóak csinálni, abból sem mindegyiket. A desszertes papírra csak ránéznek, és leülnek kávézgatni vagy éppen azt, amihez kedvük van...

Robikának pedig ugrania kellene két zsíros, mocskos tányér között, hogy a tiramisut, panna cottat vagy éppen ki tudja, milyen desszertet elkészítse.

Mindemellett a klotyót, a pincét és a konyhát is nekem kell fényesre sikálnom. Tegnap szembesültem mindezzel és egyszer csak elég volt! Azt mondtam, hogy nem. Nem mentem desszertet csinálni, amikor hívtak. (azt is hozzá kell tennem, hogy a mosogatógép zúg a fejem mellett, csörgök a tányérokkal, a szalonból a vendégek hülyesége hallatszik...persze, h nem hallom meg, ha a konyháról vki felkiált és arrra vár, h pattanjak elő a mosogatófülkéből) Ebből volt a probléma!

Szerencsére erőt tudtam venni magamon és ma elnézést kértem a főnök sógornőjétől, aki tegnap a hidegkonyhát, bocsánat, a salátát csinálta.

Mégis rengeteget kell nyelnem és jelenleg szinte semmi motivációt nem érzek magamban ahhoz, hogy ott dolgozzak.

Felröppent a levegőben, h egy pizzaszakács kell a főnök másik éttermébe, ami egy kissé távolabbra esik innen, Winterthurtól és egy faluban van. Mivel Fecó és Jimmi kijelentették, hogy ők bizony nem fognak menni, ezzel el is könyvelték, hogy ha én megtanulom a pizzát, akkor Robika megy Wilbe faszt szopni.
Tegnap ezzel szembesített Fecó is, ami nekem a legrosszabbul esett. Ő is elkönyvelte. A torkom gombócban volt, nem tudtam szólni semmit. Feküdtem az ágyon és csak az agyam pörgött. Sírni lett volna jó, vagy egy hatalmasat üvölteni...mégis tűrnöm, nyelnem kell..Sokat járt az agyam ezen, hiszen újra át kell terveznem a dolgaimat, hozzászokni megint az egyedülléthez, egy új csapathoz, új emberekhez...és ami a legnehezebb, a hiányhoz, hogy nem lesz mellettem az az ember, az a srác, akit én a legjobban szeretek!

Ha innen átkerülök a Wilbe, a másik étterembe, akkor valószínüleg Fecó is másik helyet fog keresni, mert ő nem akar tovább ezen a helyen dolgozni. Ha pedig már új hely, akkor Zürich, ill. Zürichnek a másik vége. A Zürich-Wil távolság pedig nem teszi lehetővé azt a kényelmet, hogy minden este együtt legyünk, összebújjunk...bevallom őszintén, félek attól, hogy emiatt fogunk eltávolodni egymástól. Fizikailag biztos...és érzelmileg is.

Az, hogy most egy munkahelyen dolgozunk, nagy felelősséget jelent neki, hiszen ő felel értem. Ha pedig én nem jól végzem a munkámat (vagy éppen konfliktusom van, mint tegnap), akkor is neki szólnak. Tehát lehet, jobban teszem, ha nem dacolok, és önkéntesen lelépek Wilbe???

Egy pörgős nap után hazatérve gyors zuhany, ruha váltás...és már indultunk is szórakozni. Célba vettünk egy albán klubot nem messze Zürichtől. Hozzá kell tenni, hogy meglehetősen fáradt voltam, mégis valahogy pörögni lett volna kedvem.

A helyszínen, a bejárathoz közeledve arra lettünk figyelmesek, hogy egy kocsi gyorsan hajt az úton felénk. Majd egyszer csak hirtelen megrántja a kormányt balra és a másik sávon át egyenesen belehajt a klub előtt parkoló kocsikba. Fék nélkül ráadásul!
Pár kicicomázott kurva rögtön ki is pattant a kocsiból...majd a károkat nézve biztos balhé szaga terjengett a levegőben. Így indult a mi szombat esténk...

Maga a hely nem rossz, annak ellenére, hogy állítólag 95%-os az albán részvétel, tehát mi ott érezhető kisebbségben voltunk. Na és persze azt is hozzá kell tenni, hogy szép nagy szórakozóhely és tömve volt emberrekkel.
Egy kis rögtönzött bűvész show után vmi ismert vagy kevésbé ismert albán picsa kezdett kornyikálni, természetesen albánul. Hangzásra az arabos-törökös beütésű zene nem is rossz, mégis csak egy óráig bírtuk. Azt is végig egy asztalnál ülve, két fapina társaságában, akik egy szót sem szóltak hozzánk, de még másokhoz sem...

Élménynek nem volt rossz, sőt! Legközelebb viszont inkább mennék egy discoba, ahol táncolni, mulatni lehet...ugyanis ebből a fajta kedvenc időtöltésemből már lassan egy hónapja nem vettem ki a részemet.... :(

 A mai napom normálisan indult. Fecókámmal felébredtünk, ő előbb lelépett itthonról melózni. Utána én is felkeltem, rávettem magam, h elkészüljek és elinduljak melózni. Útközben jön az sms Fecótól: Maradj otthon, ma szabinapos vagy!

Na, korán reggel már megint eldurrant az agyam! Ilyen idióta szervezést! Hozzá kell tenni, hogy a konyhán tegnaptól megkaptam a salátás placcot, tehát a hidegkonyhát többé-kevésbé én viszem. Korábban  a főnök felesége csinálta. Talán a nagy seggével nem bírt otton megülni és lement az étterembe salátázni...én pedig feleslegesen keltem fel és készültem el...

Nem mondom, jó egy szabadnap, de ilyen szervezés mellett...
Eddig is megvolt, de ezek után végképp megvan bennem az a félelem, hogy bármikor elküldhetnek. Hiszen elvileg csak a mosogató srácot jöttem helyettesíteni...aztán szépen lassan megtanultam a hideg konyhát és Fecóval próbálunk engem itt marasztalni.

Mégis bármikor mondhatják azt nekem, hogy nincsen szükség rám, haza küldhetnek. Ha egy szabadnap így, ilyen hirtelen jöhet, akkor egy felmondás is bármikor.
Azt hiszem, elkezdek másik munkahelyet keresni...

A'sszem szombat van. A buli hangulat már tegnap este urrá lett rajtam...ez a mai nap csak fokozódott.3 egész hete nem voltam szórakozni!!! Azért hiányzik, főleg pedig a kemény munka mellett lenne jó vmi kis kikapcsolódás.

Múlthéten Luigi, a főnök fia hívott el minket Fecóval egy albán diszkóba, nem messze Zürichtől. Szívesen elmentem volna szórakozni, azonban fáradt is voltam.

Most viszont....éppen ideje lenne már egy kis kikapcsolódásnak! Remélem, hogy Fecókámat rá tudom venni egy kis táncira. Legalább ma este csinálnánk vmi közöset, ami nem a munka...hanem tényleg szórakozás. Hogy esélyt mennyit látok rá?
Megmondom őszintén, nem sokat. Fecó már reggel kijelentette, hogy fáradt és szabira van szüksége. Szóval marad a remény!

Napi link ajánlat:

https://www.youtube.com/watch?v=SVaZR6AD-UI

Amint képessé válasz arra, hogy szerepeket játssz, megszabadulsz tőlük.

"Mi a nehézség a szerepjátszában? A nehézség abból ered, hogy leragadtál egy másik szerep mellett, és azt hiszed, az a személyiséged. Már jó ideje játszol egy szerepet, és annyira azonosultál vele, hogy egy másik szerepet képtelenségnek érzel. El kell szakítanod magadat a múlttól, és új szerepbe kell lépned. Jó dolog új szerepekbe lépni. És gondolj bele: ez csak egy szerep, csak egy játékot játszol.

A lényegednek nincs személyisége. A lényegednek nincsenek szerepei. El tudja játszani az összes szerepet, de nincs karaktere. Ez teszi csodálaotsság a belső szabadságot. Tehát lény színész. A színész az egyik filmben ilyen szerepet játszik, a másikban filmben olyat. Reggel talán az egyik szerepben van, este pedig egy másikban. Egyszerűen átcsusszan egyik szerepből a másikba - és nincs probléma, mert tudja, hogy csak színészkedik.

Az élet egészének ilyennek kellene lennie. Képesnek kellene lenned arra, hogy olyan könnyedén csusszanj a szerepekből ki és be, hogy egyik se tartson fogva. Érezni fogod, hogy szabadság születik benned, és érezni kezded  valódi lényegedet. Máskülönben mindig egyetlen szerebe zárva maradsz."

OSHO - Mindennapra

Másfél heti megfeszített munka után végre itt van az első szabadnapom!!! Mit is csinálhatnék ilyenkor...nos, pihenek!

Tegnap kissé nehezteltem Fecóra, mert tegnapelőtt megbeszéltük, hogy nála alszom, mégsem így történt. Azért nem, mert az étteremben valaki kérdéseket tett fel neki velem és vele kapcsolatban, szegénykém pedig beijedt.

Nagyon nem szeretne lebukni velem, habár a szerepek játszása egyre jobban bonyolódnak körülöttünk. Tegnap emiatt is döntöttem úgy, h már csak azért sem alszom nála. Végülis addig írogatott nekem, míg beadtam a derekamat...eljött értem az étteremhez. Gondolom, nem is kell írnom, mégis leírom, h jó érzés volt az ölelése, mindig az. Szeretek vele aludni, beszélgetni, szexelni...mindent csinálni.

Tegnap még lelkiztünk egy sort, olyan dolgokat mondtam el magamról neki, amiket eddig egyetlen barátom előtt sem fedtem fel. Meséltem neki azokról a taktikákról, tesztekről, amiket én szoktam - sokszor tudatlanul máskor csak azért is - alkalmazni egy kapcsolatban. Mindezt azért, mert nem szeretném, ha rosszul reagálná le a dolgokat, illetve szeretnék vele teljesen őszinte lenni. Őszinte azért, mert így nekem, nekünk is könnyebb, valamint remélem, hogy ő is könnyebben megnyílik felém.

Egy hete nem volt szabadnapom, ezen a héten sem lesz. "So ist das Leben" - szokták mondani. Bevállaltam, megcsinálom. Közben tanulom szorgalmasan a hideg konyhát, mert ha jön vissza a mosogató srác, akkor át kell vennem. Azaz remélem, hogy átveszem a hideg konyhát. Tehát saláta és desszert! Nem, mintha két koszos edény között nem csinálnék vmi sütit vagy salit...de jövőhéttől, ha minden igaz, akkor csak az lesz.

Hulla fáradt vagyok, mire este megérkezem Fecókámhoz. Viszont!!!!! A szexuális életünk egyre nagyobb lendületet vett, nem kis meglepetésemre! Az én Drágaságomat már hetente akár többször is rá lehet venni a jóra...na persze, sokszor nem is kell noszogatni :-)

Most vizsonylag egész jól vagyok, néha felhúzom magam, de akkor hamar le is nyugszom. Az olasz konyhával kezd egy kicsit tele lenni a hócipőm, ámbár ha éhes vagyok, akkor nagy élvezettel falom az ételeket. Egyébként szinte csak főtt kaját eszem. Ez jó vagy rossz? :-)

Kedves Pít, jöhetsz hozzám, amint lesz egy lakásom. Hónapok kérdése az egész :S

A munka eléggé változatos. Mosogatom a sok svájci fasz után a koszos tányérokat. Vmikor nincs sok, vmikor pedig megállás nélkül csak a zsíros, ételmaraddékkal teli kádban áztatom a kezemet. Nagy hajtás van, nagyon nagy! Estére meglehetősen ki is fáradok.

Viszont, ami nagy hír: a főnök megcsinálja nekem a munkavállalási engedélyt, tehát maradhatok és végre legálisan!!!

A hétköznapok valóságához hozzá tartozik az is, hogy Fecókámmal együtt dolgozok. Hogy őt idézzem "Na, most már nem mondhatod, hogy nem csinálunk együtt semmit." :-)

Esténként, fáradtan a munka után kilógok a szállásról és átjövök hozzá. Szeretek nála lenni, valahol ez is egyfajta otthon érzetet biztosít számomra.

Na és persze vele elaludni, szeretkezni...azt pedig kifejezetten szeretem :-)

Pár nappal ezelőtt hihetetlen érzést tapasztaltam vele az ágyban. A szex nem szex volt többé, ő és én megszűntünk létezni és már csak MI voltunk. Nem is igazából az élvezeten volt a hangsúly, sokkal inkább az érzés, a szeretet volt a meghatározó. Annyira érzem, hogy összetartazunk, amikor átölel és valóban "itt és most" zajlik az egész, mindenféle gátlás és akarat nélkül.

Egyszer csak magához húzott, ráhajtottam a fejem a mellkasára és csak voltunk, élveztük a pillanatot. Annyira biztosan, szorosan ölelt, hogy végre éreztem...érzeztem azt, hogy valóban szeret és szüksége van rám, csak úgy, mint nekem rá. Ezek azok a pillanatok, amiért érdemes élni!