Most keltem fel a kicsi párom mellől. Ő még az ágyban fekszik és arra vár, hogy az órája felébressze.

A munkahelyen tegnapelőtt kicsit összebalhéztunk. Mindketten beszóltunk egymásnak és ebből lettek a szóváltások. Tényleg, szinte nem is beszéltünk egymással 2 napig. Ilyen a stressz. Ráadásul Jimmy is baszogatott egész nap. Munka után nem bírtam tovább, felrohantam a szobámba és fél órán keresztül csak bőgtem. Nem bírtam abbahagyni. A fájdalom, az egyedüllét, a bántás....minden összejött és betelt a pohár.

Fel akartam hívni legkedvesebb barátomat, sajna nem értem el :( Később Fecó feljött és látta, h sírok. Erre annyit mondott, h zuhanyozzak le és menjek át hozzá.

Átjöttem, megbeszéltük. Ennyi! Most nagyjából okés minden, a szexet leszámítva. Sokszor nagyon rámozdulnék, de legtöbbször már visszafogom magam. Talán nem fogadta el teljesen, hogy egy másik sráccal van együtt (nem is talán, mert ő mondta). Kicsit mégis bűntetve érzem magam a szexuális életünket tekintve.

Aki ismer, az tudja, h nagy pasi faló vagyok, persze azért mértékkel és büszkeséggel magammal szemben! Szeretem a szexet, igen! Viszont sajnos ilyen téren a páromtól ezt nem kapom meg!