Amikor a váratlan és a csoda találkozik, akkor élem meg a legnagyobb meglepetést.
3 hónap alatt ilyen meglepetés nem ért még engem, mióta itt, Svájcban vagyok.

Pont most és pont ő! Aki érez engem és ért. Aki tudja, hogy mire vágyom, mit gondolok. Aki midig tud nekem meglepetéseket okozni, aki mindig ott van mellettem, amikor kell. Legyen az akár Budapet - Miskolc vagy éppen Miskolc - Winterthur távolság.

Bizonyítania nem kell soha, hiszen azt már számtalanszor megtette, mégis benne van a törődés, a vágy, hogy tudjam, mindig számíthatok rá!

Büszkén mutathatom be bárkinek, legyen az meleg, hetero, biszex, barát vagy ellenség...akkor és mindig ő az én legjobb barátom; PÍT!

Ha éppen Fecó bántott meg, vagy egyedül érzem magam, ő tesz ellene. Beszáll a kocsiba és megtesz értem több száz kilómétert, fél napig tartó utat azért, hogy pár óráig örömet tudjon okozni mindkettőnknek.
Mert érzem, és tudom is, hogy fontos vagyok neki és ez viszont is így van.
A legőszintébb mélységekig bármit meg tudunk beszélni, bármit át tudunk élni és azt élvezettel csinálni. Soha nem volt még ilyen ember az életemben, mint Pít.

Mikor megláttam az  autóját itt, Wintiben, nem is tudtam, hogy mit gondoljak. Nem hittem a szememnek, amikor kiszállt és rám mosolygott. Az utolsó lépteket már futva tettem meg felé és szinte a nyakába ugrottam, úgy öleltem át. Nagyon jó érzés volt végre magamhoz szorítani, annyi idő után.
Még ha csak pár óráig is, a legnagyobb meglepetést hozta el nekem, önmagát! Az ilyes fajta meglepetések hiányoztak az életemből, amit mástól nem kapok meg, az a szeretet, törődés és érdeklődés felém, amit ő tud adni, és ki is tudja mutatni...figyelmen kívül hagyva a környezetet...hiszen amikor mi együtt csinálunk vmit, akkor megszűnik minden, csak mi vagyunk...

Köszönöm neked, Pít!